Metz

A Kutyavilla hideg teraszáról nem látni a külvárosi ház utcára néző földszinti ablakát, ahonnan a fiatal Rezeda ugrott annak idején a nyirkos járdára. Fázósan rántotta magára kabátját, és a pótkávészagú reggelben vissza se nézve a nyitott ablakon, a huzat cibálta függöny búcsú intéseire nekiindult. De már nem hallani lépteit kopogós sarkú cipőjének, míg kezében újságja mállósan átázva ólmos foltot hagyott ujjai hegyén. A fehérabroszos csárda tavaszi teraszán, szájában feketéje keserű ébresztő ízével folytatta útját. Kabátja ujján száradó sáros foltot hagyott a tegnap, ahogy a baráti társaság hangos jókedve szóval tartotta, míg ő a terasz kopott lakkozatlan korlátjára támaszkodva rendelte minden italát. Korzózva lassan céltalan téblábolt, míg a dél ragadós cupákos csülkös főtt hús képében illatos fokhagymára nem illően borozva találta, egy készséges pincér és felesége társaságában, kiket traktálva rendelésbe csomagolt tegnap híreivel zavartan ácsorogtatott asztalánál. De elhagyta őket is, és a délutánt a napsütötte parkban meg-meg fordulva, kabátját könnyedén karjára fektetve folytatta céltalan célját, míg végre a feltámadó szélben kalapját kezével fején tartva a hűvös unszolásával okot találva,  a kaszinó felé indulhatott. Bent már a beteg tompa fényekben üdvözölt barátok, ismerősök között csapódott az asztalok játékához, feltéve utolsó forintját a zéróra, mit a bank könnyed úrias sepréssel könyvelt be, megfosztva a személyes tulajdon éhes pillantásától. Aztán a kábult hajnal újra a Császár Fruzsina ablaka alatt találta, minek azonban sötét üvegét hiába dobálta apró kavicsok karcos pattintásával, mert a férje a ma éjszakát már nem a szerkesztőség komor esti munkájával töltötte.