Eső esik levelek a földön rozsdálva szétterül vörös hajába őszbe kap szél cibálja kedvünk mint összefogott kabátunk fázósan vizes kezed fogom meg úgy megyünk a hídon korlátja kopott festék a folyó színével elvegyül. Hamar szürkülve hajadba fehér csíkot látni már az estét felkelni megcsillan lámpája aszfalton útnak nedves hullám töri eső cseppjét tócsába lépünk ablakok fénye előtt sötét megtörik meleg világosság belátni otthon rázod le kabátod homlokomra hullik. Földre csorbult csésze ülünk le kávé meleget lehelve nyújtod kezed fogom meg. Illan hajadba illata fejed öledbe hajtod le fáradt szemednek szembe ablak fénye kezembe simítom arcodra válladra hajtom le hajad illata kávénak csorbult csésze karcolva bőröd ráncokba vízcsepp gördül le dőlve öledbe kezedbe fogom meg kezembe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.