A szemüveg kicsúszik kezéből és arccal a homokba esik. Mezítlábasan rálép benyomódik a puha ágyba örökre karcossá téve az üveget. Elfogyott szendvicsek mögött labdává ragadt fólia a szél viszi. Megemelt pokróc kockás minta homok pereg alóla cipő néz ki a vízre előtte gyerek rohan hullám megállítja. Csikk a parton a szél megfújja. Pont oda lépsz ahová én, sarkad árkába sós víz tör be szomjazunk szeplők jönnek és felénk fordul a nap is. Árnyék repül felette madarak lábadra ragad a homok. Eloltom a csikket kezembe véve messze nézel én dobom a vízbe hullámok közül áttör a szél magának árkokat sodor a partra apró kagylószilánkok felsértett lábad mosom le este. Hőségbe bolyongunk és a szemüveg leesik karcosan felveszem a tönkrement üvegen keresztül felbomlik az utcai lámpa fénye. Elmondom leülünk lábad hegyével megtámasztod eldőlt a nap hogy velünk marad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.