Felkelsz szemed fölött karod átemeled hajad a párnán szétesik a reggel velünk van nap besüt nem látunk. Szemben ülsz lábadról a papucs lecsúszik kezed arcomon elsimít ráncok közt kikutat napfoltok nevetünk. Kávé kezemben melegít ébredek és velem ébredsz. Hátam a hideg falhoz kezem elengedem hagyom hogy keresd ki azt a kéket ami a legjobban illik a naphoz. Elcsillan kiskanál párnán foltot hagy lerakom felveszed kezedbe fullad hogy a pohárba mártod elbomlik illata lépcsőről visszahív. Könyököd fehéren nyakamba meztelen karod csimpaszkodsz kibújok. Papucsom fél lábbal megállok a szemüveg feletted párkányra pohár szélén sörhab megszáradt esti imák közt órádat keresed. Kezem szemed fölött átemelem utána kapsz hajad kibomlott ujjaim között a nap besüt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.