- Frázis mire emlékszik a világ. Az agyunk renyhesége. - Olyan suttogva mondta mintha titkokat árulna el. Titkokat osztana, miközben olyan ostobán bámult szürke kifejezéstelen tekintettel, hogy nyíltan megleshettem unszimpatikus, kissé félrebillentett fejét. Kidülledt szemek beesett…
